Látogatók 3. nap

Azt hiszem mindenkinek rengeteget segített az a tény, hogy előző este nem volt erőnk a mulatozáshoz, ami szerintem az ünnepélyes első alkalom lehet, hogy egy kiránduláson az első estén nem mozdulunk ki (nincs ez már sok lépésre a kockás plédben napozástól a hotelteraszon). Szóval így mindenki aránylag fitten kelt, én meg összeütöttem egy Full English Breakfast-öt 4 főre, hogy ne mondják, még egy igazi angol reggelit se kaptak (..és hogy én mondhassam, hogy kaptak, de ez most meg is történt akkor). Az első úti cél Stonehenge, öten a kocsiban, a GPS-szel együtt hat felé üvölt mindenki, hogy merre kell kimenni a mindössze 4 kijáratú körforgalomból, alapvetően kellemes családi nyaralás.

Hegéről próbáltam olyan képet csinálni, ahol épp nem fényképez, de nagyon nehéz. Viszont ha bárki látna üzletileg fantáziát egy Stonehenge öröknaptárban 2150-ig előre, ahol minden nap egy picit más szögből készült fotó látható a kőrakásról, akkor a képanyag már meg is van ehhez Hegg gépén, lehet vele beszélni erről (a kövek minden szögből körbe, majd újabb kör, mert a felhők közben már változtak, és így tovább).

Az út egyébként tőlünk Salisbury-n keresztül vezet a kövekhez, ezért a tervnek része volt a városban egy gyors kör visszafelé, de odafelé is gyakran felmerült a város neve térképészeti okokból. Ennek az lett a következménye, hogy a névhasonlóság miatt a Bobó nem tudott szabadulni a "Salisbury-Canterbury-Canterbury érsek" képzettársítás láncolattól, és a poénok egy jelentős részében a remek egyházfi fontos szerepet kapott (sajnos az elmúlt évek anglikán egyház tekintélyét megtépázó molesztálási botrányai nem voltak jó hatással a viccelődés alapvető irányára). Az esti sétánkon például már itt Portsmouthban, a Canterbury Street-en a Bobó ragaszkodott hozzá, hogy mindenképp fel kell most ugrania az érsek úrhoz, (a harmadik házban lakik balra szerinte) mert az anglikán egyház feje tartozik neki 10 fonttal.

Salisbury-ben tényleg gyors kört tettünk, de mindenkinek ajánlom, mert minden második ház elképesztően angol és öregebb 400 évesnél. A Dani aranyos beszélgetését tűzném ide kávévásárlás közben, amin kizárólag azért ér röhögni, mert én magam ilyenből eleinte (de még manapság is) el tudtam lőne egyet-egyet hetente:

- One coffee plase!

- Anything else?

- Ühüm..Yes-yes. Anything else.

Második este már nem úsztuk meg az esti kimozdulást, az egyensapit mindenki felvette, és nekivágtunk a helyi szórakozónegyednek (az egyiknek), ami Albert Road néven fut, és amit ezen kívűl minden más férfi névvel hallottam aztán a srácoktól, csak a sajátjával nem persze. A sapit azért kapták anno, hogy végre normálisan nézzenek ki, és ha jönnek hozzám, ne lógjanak ki a sorból, de tévedtem, kilógtak. MInden második szembejövő csoport megkérdezte, hogy ez miért? Kik vagyunk, mi ez ( a legjobb megfejtés az volt, hogy asztalosok vagy kőművesek vagyunk, de..iiiinkább asztalosok). A folyamatos kérdezősködés akár érthető is lett volna, ha nem minden második ember öltözött volna valami fura maskarába, ha egyáltalán vette a fáradtságot, hogy bármit felvegyen, mert láttunk félmeztelen srácokat is. Az éjjeli fotón a magyar csapat éppen megtapsol valami fura szerzetet az utca túloldalán.

Az időjárás hozza a formáját, hogy teljes legyen a képalkotás Angliáról a kedves vendégek számára. Eső teljesen váratlan pillanatokban, aztán utána napsütés, mindez 10 fokos hőérzet különbségekkel. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy itt mindenképp jegyezzem meg az ide vonatkozó angol viccet, mert szerintük nagyon találó, úgyhogy ezzel zárunk ma:

- hogy tetszik az angol időjárás?

- fúúú, szörnyű!

- ühüm...és most?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.