Ratio Educationis

 

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2011. szeptember 17.

Pontosság

ellenőrzött

Sokszor eszembe jutott, hogy mi lesz, ha megkapom a végső eredményt, a legutolsót a sorban, a disszertációét, ami egyrészt jelenti majd azt, hogy megcsináltam az egész sulit, itt a vége, pont; másrészt majd a diplomám minősítését is megtudom belőle 4 másodperc fejszámolás után, persze ez utóbbi kevésbé fontos, a lényeg hogy meglegyen. Szóval amikor erre gondoltam, akkor azt mondtam magamnak mindig, hogy azért majd biztos beülök egy pubba, rendelek egy sört, és végre hátradőlök, élvezni fogom, megadom a módját, még ha a módja ennyire egyszerű is. És ma, belelapozva az adott internetes oldal megfelelő fiókjába, megpillantottam az eredményt. Másfél év után, hogy először kipattant a szikra arról, hogy nekem ez kell, nekem ez jó lesz, felkerült a pontra az i.

Másfél évvel ezelőtt beültünk a "Megállóba" egy sörre a Bobyval. Akkor rajzolódott ki, hogy ez jó ötlet lehet. Neki mondtam először. Nézett hülyén: Angliában? Egyetemen? De hát oda nagyon kell tudni angolul, nem? Tudsz te annyira? És igaza volt, nem tudtam. Nem hittem, hogy tudok. De hát volt előttem három hónap a jelentkezési határidőig, és egy felsőfokú nyelvvizsgáig, amit prezentálni kellett. Majd megcsináljuk, mondtam két sör után. És tanultam. Magamat is megleptem ezzel. Gyakoroltam, megvettem a felkészítő könyveket, megcsináltam minden tesztet. Az időszűke miatt egy esélyem volt átmenni. Sikerült elsőre. Ünnepeltünk is Tatán még a szóbeli napján. A jelentkezésem elfogadták, minden sínen volt. Nem volt mit tenni, kiköltöztem, befizettem az első tandíj-részletet és elkezdtem. Éreztem a legelejétől, hogy meg lehet csinálni, vagy legalábbis meg lehet próbálni, de ahhoz nagyon ott kell lenni fejben. Egyszer-egyszer majd elmegyünk sörözni a srácokkal, de koncentrálni kell. Aztán eltelt egy év és azt vettem észre, hogy megy. Megy, mert igyekszem, mert koncentrálok. Amikor a vizsgaidőszak közepén egyszer meglátogattam a Gergőt, csodálkoztam, hogy lazán beülnek egy sörre a haverjaival. Én nem mernék, hisz koncentrálni kell...az legalább fél nap kiesés. Aztán leadtam a szakdolgozatot egy igazán melós hónap után, felszabadultam a kötelezettség alól, és odaköltöztem a Gergőékhez pár hétre. Ő -bár elfoglalt volt- hiányolta a laza estéket, egy-egy könnyed beszélgetést egy sör felett. Nem voltam rá képes. Mindketten meg voltunk lepve, hisz én voltam pár éve az ő tanára a hogyan lazítsunk egy kicsit vonalon. Akkor döbbentem rá, és fogalmazódott meg bennem, hogy az elmúlt egy évet csak úgy lehetett megcsinálnom, ha összeszorítom a fogsorom és nagyon odateszem magam. Egy zseninek biztos megy lazán is, nekem csak így ment. És a fogsorom zárva maradt.

Visszagondolva egykori önmagamra, akár arra az alakra, aki lendületből megpróbál nagyot harapni, és a "Megállóban" két sör mellett lelkesen beszél az egyetemről Angliában, arra jutok, hogy talán igaza volt a Bobynak. Talán mégsem tudtam megcsinálni. Pontosabban: az a valaki nem volt képes rá. Megkaptam az eredményt a disszertációról ma, a létező négy osztályozás közül a legmagasabbat kaptam rá. Megvan az egyetemi diplomám nappali tagozaton egy angol közgáz egyetemen. De nem az a tag csinálta meg, aki erről másfél éve álmodozott, hanem az, akivé közben vált.

Felnőttem, vagy csak bemerevedtem, nem tudom. De amikor megkaptam, nem mentem át az 50 méterre lévő pubba, hogy hátradőljek egy sör mellett. Megyek tovább, ez megvan, lehet újabb multiszívást kitalálni és helytállni benne. Na gratulálok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.