Lada

Járom a kis kétülésessel az angol vidéket, mert a régi főnököm, aki utoljára mittudomén 4-5 éve volt az, újra és újra szolgálatba helyezi magát (Gergő). Úgyhogy most elküldött a kulcsokkal Oxfordba, ahonnan elköltöztünk együtt Maidenhead-be. Együtt lakunk jelenleg egy-két hétig, én meg persze segítek, ahol tudok. Van egy GPS-em is, ez azonban vagy hülye, vagy a tulajdonosa lusta csak beállítani a preferenciákat alá- és fölérendelt utakkal kapcsolatban, mert ma úgy gondolta, hogy egy rövid szakaszon az autópálya és a falvakon keresztül vezető, itt-ott egy sávos út, az teljesen egyenrangú, mindegy melyiket dobja. Így esett, hogy ezen a városkán is átkocsikáztam, és nem bántam, imádom ezt, nem lehet nem szeretni. A sarki régiségboltnál már nem bírtam, ott ki kellett szállnom, és lefotóznom, mi is ez. Aztán a többi már jött magától. Az árak egyre jobbak lettek, nem mertem én már mást meg se kérdezni, csak a két ládát. A zsák a ládához már ingyen volt, ezzel megint nehéz ellenkezni. A nagyobbik almagyűjtő láda és az ő zsákja, mondjuk teszemazt ciderhez, mi máshoz. A másik egy sörfőzde sörös rekesze, erre mindig vágytam. Igen, pont úgy szaladtak föl a szemöldökök itthon az ifjú pár homlokán, mint a kedves olvasóén: nem tudom indokolni, szimplán kafa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.