Southampton

Minap megjártam Southamptont, kizárólagos célom munkavállalásom kihelyezése volt a szürke zónából a hófehérbe. Ehhez első lépésként NI (national insurance) number kell, aztán jön még sok minden más, lényeg, hogy vállalkozó leszek, ami mondjuk az alábbi képem felmutatásával Magyarországon amúgy is nyilvánvaló lett volna bárki előtt, de itt ez nem pejoratíve használatos, inkább önfoglalkoztatásnak kéne hívnom.

Először a helyi Jobcentre Plus-t kerestem föl, de ott nem foglalkoznak ilyen nagy horderejű ügyekkel, ezért mostantól az ittenit Jobcentre Minus-nak hívom inkább. Szóval magyar analógiával élve felküldtek Szemesről Siófokra, mert ezt ott lehet. Jó. Vonatjegy 12.50, jó. Nem jó, de jó. Márktól (nem a sógor Marc, azaz: nem maga!)tudtam korábbról, hogy Southampton egy, hogy is fogalmazott: szemétdomb, vagy valami hasonló, ezért nem vártam tőle semmit, érdektelen iparváros, gondoltam. Na e miatt nagyon kellemes meglepetésben volt részem, és komplett városnézés kerekedett az egészből. 

Az első meglepetést az okozta, hogy végeláthatatlan zöld parkokon kell átsétálni, ipari parkok helyett, másrészt van egy remek kezdeményezése a városvezetésnek, ami január közepén egy olyan boldog ötéves arckifejezését rajzolta az ábrázatomra, aki megkaparintja az oviudvaron a piros dömpert: tavasz volt náluk. 10-esre volt felcsavarva a hősugárzó, a két éve összetört napszemüvegem után kutattam a zsebeimben, a helyiek ingben-pulóverben rohangáltak, de még én is meglazítottam a sálat egy nagyon picit. A kép talán valamit visszaad mindkét meglepetésből, amit Márk volt kedves nem elmondani korábban.

A meghallgatásom egyébként jól ment, a szimpatikus úr, aki kikérdezett, még egy melót is ajánlott; adott egy számot ahol szerinte fordításokkal jól lehet keresni ha már ilyen tanult ember vagyok, gondolom a többség nem egyetemista, akivel összehozza az élet itt.  Egyébként tényleg szimpatikus volt, egyszerűen mert tudok koncentrálni az emberre magára, és nem akad meg a fókusz azon, hogy az emberen inkább ötvenen túl mint innen kiterjedt alkari tetoválások húzódnak a rövidujjú ing alá bőven benyúlva, valamit mindkét fülét nagyobb méretű karika fülbevaló díszíti. Ez itt belefér. Valójában le kellett volna fotóznom, és beadnom egy international business communication dolgozattal, mert a tanár folytonos vesszőparipája, hogy ez ma már elfogadott náluk. Hogy mindig rövidujjú ingben kell járnia az szívás, ugyanezért sajnálom a vádlitetovált srácokat, akiknek már márciusban át kell váltaniuk rövidgatyára.

Visszatérve a városba folyamatos volt az érzésem, hogy ha a kedvenc kvízműsoromban lennék (ami az után lesz nagy siker, hogy feltalálták a teleportot), és ki kéne találnom, hogy hová tettek most le a bolygón, akkor mondjuk Rómát, vagy valamelyik egyéb mediterrán várost tippelném. A házak persze angolok, és lebukna az egész város gyorsan, de mondjuk ha a természeti környzetre koncentrálunk, akkor tényleg nagyon olasz a filing, pálmák, és agavék mindenhol. Pont ezen járt az agyam, amikor egy táblához léptem, és arról kiderült, hogy ez volt a legfontosabb tengeri kikötő a középkorban, itt ömlött be a földközi tenger minden vidékéről a sok "déli" cucc, rabszolgától a mandarinig, és hogy a legbüszkébbek egy olasz kereskedőre, aki itt telepedett le, és polgármesteri rangig vitte. Szóval van alapja az egésznek. Kereskedelem ma is megy, a piros gyárépület például igazából teherhajó, nagyjából olyan, mintha a kőbányi sörgyáron volna három kémény. De a nagy óceánjárók is itt kötnek ki, ahogy olvastam, meg a Titanic maga is innen indult 99 éve, nem beszélve számtalan korábbi társáról akik meg is érkeztek az újvilágba a puritán ősatyákkal.

Egy komplett erőddé építették a várost anno, nem csoda, amennyi érték beömlött itt, kellett némi védelem. Mögöttem látszik a városfal, ami 800 éves nagyjából, én meg ezúttal nem a mókussal hisztériázok, hanem csak nem vettem még föl a kék acélt. Az időzített fényképészet ilyen. Ezzel búcsúzom a kedves nézőktől (már amikor épp nem olvasnak, hanem képet néznek): Berényi Róbert, Southampton, UKOGBANI.(hogy a teljes hivatalos nevet használjam)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.