Egy utazás állomásai II.

folytatás lentről...

4. állomás, Leuven:

Szóval fura mozgással szálltam ki a kocsiból a belga hotel előtt de mivel csak fél 10 volt, nem álltam meg, hogy ne egy sör mellett írjam meg mindenkinek, hogy megvagyok, ezért benéztem az 5 percre lévő belvárosba. Jókor (csak épp nem jó létszámban) érkeztem – a városban óriás party volt, kb. Sziget, vagy bármelyik fesztivál, mindenhol standokkal, attrakciókkal, reklámajándék hülyeséggekkel, számtalan színpaddal, sörcsapokkal, és rengeteg emberrel. A különbség a magyar verzióhoz képest az extrémen hangulatos középkori város maga díszletnek. Sajnáltam én, hogy egyedül vagyok, és hogy másnap még sok tervem van, de erős voltam, és két kis sör után (1 Stella + 1 Hoegaarden) eltoltam a biciklit – egyedüliként azok közül, akik jelképesen tolják, mert mindenki másnak volt igazi. Belgiumban ez nem vicc, nem láttam olyan szegletét az országnak, ahol nincs több ezer bringa egymás hegyén hátán. Valószínűleg így oldották meg a bringalopások visszaszorítását: mindenkinek van. A tolvajnak is, meg annak is, akinek eladná az orgazda. Bezárult a kör. A cangák csak úgy sorakoznak az utcán, fele sincs lekötve, vagy csak épp hogy a keréken egy viccnek is rossz lakat. Szerencse, hogy a brit tiniknek nincs pénze átugrani ide, mert rosszul lennének, mikor tíz bringát tolnak el egyszerre. Következő reggel egy nappali városnézés is belefért Leuven-ben, mert tényleg a városban laktam, és mert 12-ig enyém volt a szoba, ezt ki kellett használni. A város az enyém volt szinte kizárólag, meg pár szigorúan fekete ruhás technikusé, akik a tegnapi party után rendezgették a színpadok környékét, illetve az a típus, aki nem tud aludni sokáig másnaposan, ők igyekeztek még megfelelő szögben tartani a reggeli lapokat olvasás közben egy-egy kávézó teraszán. Alszik a város. Kérjük, lábujjhegyen közlekedjen...

5. állomás, Brugge: 

Délben aztán azzal váltam meg az utolsó biztos wifi ponttól Leuvenben, amit a hotel kínált, hogy megnéztem, hol lehet parkolni értelmes áron Brugge-ben, mert a következő állomás ez volt – csak 60 km, és időm mint a tenger: a komp csak éjjel kettőkor megy. Jó, hát megy az előbb is, igen, csak a 9 órás 120 fontért, a fél 12-es 90-ért, a hajnali 2-es meg 30-ért, szóval nem sokat hezitáltam, mielőtt választottam. A parkinggal is mázlim volt, levadásztam egy jó helyet 1500 férőhellyel, a belvárostól 10 perc sétára, zárt parkolóház a pályaudvaron, 2,50-ért 24 órára. Ez az átlagos 1,5-2 euro/óra parkolási díj mellett mondhatni tuti, már csak azért is, mert volt Brugge-re 5-6 órám. Nyugodtan akartam sétálgatni, és nem visszarohanni a büntitől rettegve. Egy parám volt még, a teli csomagtartóm, de sikerült találnom helyet a kijárattal szemben, az info pult előtt, ahol talán nem feszegeti a helyi alvilág pont az én autómat, szóval jól jött ez ki. Persze a GPS is jól jött, imádom. Nem volt navigációm ugyan, mert nem fizettem elő időben, de a GPS maga, azaz, hogy látom, hol járok, az is nagy segítség, mindenhová elsőre odataláltam.

Brugge nem rossz hely, de a tömeg mellbevágó volt. A csatornák mentén lehetett végre kicsit egyedül lenni, fotózni, nem másra lépni. Azt írta az útikalauz, hogy nem kell térkép, tévedjünk el a városban kedvünk szerint. Én azt hittem, ez mindenhol így kell, legalábbis így szoktam. Bringa itt is milliárd, a klasszikus fajta kizárólag, és mennek százzal a macskakövön.

6. szakasz, hazafelé:

Fél 11 után indultam el Calais felé, ez egy bő órás út a kikötőbe. Még akartam egyet tankolni a jó olcsó belga benzinből, de ez egy rémálom. Egész Belgiumon végigkísért a tankolás borzalma, mert egyszerűen nincs shopjuk. Minden kút önkiszolgáló. Az árakat szemérmesen titkolják, a fizetés kártyával, a procedúra leírása sokszor csak flamandul. Azért persze ki lehet sakkozni, de most, hogy azért siettem volna, mert nem tudtam, hogy mennyire lesz egyértelmű megtalálni az én portomat a sok közül majd a kikötőben, plusz éjjel volt, plusz esett, és bármi közbe jöhet, ezért mentem volna már Calais felé, de hát a tankolás aktuális volt. Egy kártyám van, a brit, amin jelenleg pénz van. Beálltam az első önkiszolgáló kútra. A gép azt mondja: a kártya elutasítva. Soha nem volt elutasítva ez  a kártyám. Remek. Nincs elég benzinem a kikötőig, vagy csak épp hogy. Jó, nézzünk egy másikat. A következő kúton nincs kártyaolvasó, készpénzt kell betolni. Fasza. Egy ropogós 5 eurósom maradt cash-ben, gyorsan betoltam, hogy legalább a kompig el tudjak jutni, aztán már a angol földön akár hazatolom, ott alszom, valahogy megoldom. De a kifizetett kompot nem akartam elbukni. Szóval betolom az utolsó öt eurómat. „kezdjen tankolni” (’hujjedat getannkunnen’, mondjuk, de megjött a stresszhelyzetben a flamand értésem). Leveszem a pisztolyt, sietnék, elkezd morogni a rendszer. Pisztoly 98-as, mondom: 'ja, illetve'…és visszateszem. Olyan szakma ez, mint mondjuk a légi irányítóké, ahol ilyet nem mondunk. Ahogy visszatettem a pisztolyt, a rendszer úgy gondolta, hogy én befejeztem a mókát, és kérte a következő vásárlót. A kúton senki, a gépek rég átvették a hatalmat, nincs kinek elsírni a bánatom. Lenyelem, megyek tovább. Következő kút, önkiszolgáló, mi más. Kártyát beteszem, elfogadja. Kezdhet tankolni. Nyomom a pisztolyt, de semmi nem jön. Na hát, ez így ment, míg végül megtankoltam, a kártyáról is nagyjából jókat húztak le, mert azóta ránéztem az egyenlegre. Csak az a szimpatikus, jól vasalt 5 eurós bankó, az fáj egy picit.

Hát most itt ülök a hajón, végre az enyéim között. A dagadt kisfiút értem, amikor az anyjának sír valami újabb kajáért, és a rendszámok már britek mindenfelé. A sok fura nyelv után, aminek ki voltam téve pár napig, felüdülés. Mennyire vagyok itthon? Semennyire. Idegenek vagyunk egymásnak. De ahhoz képest, amilyen szemmel a sok fura brit dolgot néztem/csodáltam/furcsálltam évekkel ezelőtt, ahhoz képest otthon érzem magam. Ismerem a tévés személyiségeiket, a nyűgjeiket, a kajáikat. Otthonosabban mozgok itt, mint máshol Európában, de ebből is látszik, hogy csak idő kérdése, és az ember hozzászokik a dolgokhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.