Boxing day

Karácsony itt is van, sőt volt, ma már Boxing Day van, annak is a vége. Boxing Day 26-a, Karácsony egy napig van, aztán meg a kinyitják az erre a célra kikészített "dobozt" amibe a szegényeknek tették a jobbmódúak a meglepit a templomba látogatás során. Legalábbis ez volt valaha, ma meg, picit félreértelmezve a nemes ügyet a nemzetközösség egyéb országaiban, boxmeccseket rendeznek.

Én a magam módján szintén tartottam karácsonyi ünnepséget, volt hal, christmas cake, még jelzés értékkel az egyik zoknimat is bevontam, asszem a meghitt, ünnepélyes hangulat átüt egyértelműen. Miután ez társasjáték, szerintem ennél többre most nem volt szükség társaság (na és vallási (vala)hovatartozás) híján. Egyébként is egy idő után (tizenegynéhány fölött) az emberek a régmúlt karácsonyaik után áhítoznak, és azok hangulatát próbálják meg valahogy megidézni (ehhez komoly segítség lehet tetszőleges számú gyermek nemzése, akikkel sokkal könnyebb a megvalósítása mindennek). Ennek egyik legegyszerűbb forrása a tv, ami meg szintén van, ugye a bal szélen, szóval mondom: volt minden, ami a karácsonyhoz kell. Igaz, ez esetben nem volt esélyem a saját egykori karácsonyaimat megízlelni a konzervműsorok segítségével, mert ők saját konzervekből főztek természetesen, de ez is érdekes volt. A helyi Antal Imrék, Kudlik Julik és Hofi Gézák a hetvenes-nyolcvanas évek mattul csillanó, stylistoktól is csak minimálisan de sztárfogorvosoktól egyáltalán nem érintett arcai a kor egyéb külsőségeivel együtt igen szórakoztatóak voltak. Bónuszként a Hal Neve Wanda-t kaptam el, amit nem tudtam elkapcsolni. Kedvenc játékomban, a "ki hány éves ma, és mennyi volt akkor"-ban John Cleese nyert, aki idén 71 volt, akkor 49. A film 1988-as, úgy emlékszem rá, mint egy már modern filmre, a poszterketől a trailer-ig, de hát mi lehet modern, ami a nyolcvanas években készült, nem? És nem, mert tényleg mozifilm hangulata van még mindig; teljesen élvezhető, egy-két egyéb Cleese alkotással szemben, amit szerintem ő maga is szívesen elfelejtene, pár évvel korábbról (a Clockwise-ra gondolok, és könyörgök mindenkinek, hogy ne tegye tönkre azzal az estéjét, hogy megnézi, hacsak nem ír tanulmányt 'A filmgyártás botrányos momentumai" címmel) A második helyezett Stephen Fry lett, aki 31 évesen feltűnik pár kocka erejéig, és tényleg nagyon fiatal (ma ez egyik tévés nagyágyú, nagyapja magyar volt, ezt a múltkor a műsorában a forgóajtós mondással aláfestve hangsúlyozta is).

Hát, ennyire volt színes a karácsony idén, viszont sikerült a magányért cserébe időt kapnom, és haladtam a dolgozataimmal kicsit, ma be is fejeztem a business communication-t például. Írás közben annál, hogy minimális darabszámot írnak elő a szavakra (ez esetben 1500-at) csak az nyomasztóbb, hogy ez maximális is egyben, így most nem tudom, honnan vágjak ki utólag 80-90 szót, merhogy kicsit túlcsúszott.

Szilvesztert sikerült mozgalmasabbra terveznem, hogy a valóság ehhez képest mit hoz, az kiderül az oxfordi szilveszteri különszámból; a Hamvas család otthonából jelentkezem be akkor. Ahogy képzelem: a Minden lében két kanál díszletében ülünk keresztbetett lábakkal mindketten, gyapjúpulóverben, élére vasalt nadrágban és könnyű tweedzakóban. Koloniál bútorok, az egyik fal fa kazettás borítással, a másikon keretben lógnak korábbi tudományos fokozatai és egyéb oklevelek. Kezünkben vastag viszkispohár, a mahagóni asztalon kettőnk közt a szivardoboz mellet vacsora utáni apró mentolos desszert...na, majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.