52/2 - Krikett

Pár éve, amikor először vonatoztam az angol vidéken, akkor két dolog fordult meg a fejemben egymás után. Egyrészt, hogy a tájat elnézve akár otthon is lehetnék, másrészt hogy nem lehetnék, mert mi-a-jó-ég az ott?? A dombokon a távolban hófehérben krikettezett egy csapat. Több ilyet is láttam az egy órás út alatt. Hogy miért vannak fehérben, érthetetlen, nem mintha nem imádnám a tradíciók iránti ragaszkodásukat. Azért nem értem, mert Wimbledonban sem vajszínű, kötött pulóverben és hosszú vászonnadrágban teniszeznek már egy ideje, továbbá a profik -egyébként elég illúzióromboló módon- semmilyen melegítőben játszanak a nemzetközi meccseken is. Ezt onnan tudom, mert ha komoly összecsapás van Ausztráliával, vagy Pakisztánnal, akkor az bizony a címlapon van öt napig. Tehát ki(meg)nyitom reggel az újságot és a főcímben óriási kép mellett az aktuális állásról írnak - feltehetően, merthogy egyszer nem kattintottam rá, az biztos. Szót nem értenék belőle. Olvastam valahol, hogy amikor Wodehose egy többek közt krikett körül bonyolódó könyvét fordította a műfordító, akkor a krikettről szóló részhez szakértőt kellett igénybe venni. Nem csodálom. Visszatérve az újság címlapjára: azért hozzák öt napig, merthogy öt napig tart egy meccs. Ha jól értem, de tényleg nem világos. Viszont egyértelműen fontos a krikett az angoloknak, de talán még fontosabb az egykori gyarmatokon, ahová magukkal vitték egykor és amivel aztán végre alkalmat adtak a helyieknek arra, hogy valamiben jobbak legyenek a fehér embernél. Ezért aztán a nemzetközösség országaiban mindenhol nagyon népszerű ma is. Persze amikor Ausztráliát legyőzték(ük) a minap, akkor Jason Donovan (especially for yooooouuuu...na ő), aki a vasárnapi show-t csinálja a mittudénmelyik adón, egyből húzta a száját, hogy őt aztán nem érdekli a krikett, az egész baromság.

Amikor szilveszterkor Oxfordban egy kvázi indiai partyn találtam magam, volt az a pont, amikor a srácok elkezdtek filmzenéket énekelni, ami az igen gazdag bollywoodi filmgyártás filmenkénti 10 betétszáma mellett termékeny talajból táplálkozó egy projekt. Kérdezték, hogy melyik filmet láttam. Mondtam, hogy életemben csak egyet, nem tudom, ismerik-e, mert angol-indiai koprodukció volt, a krikettről szól nagyjából... "áááááhhh, Lagaan!! Hagiri-hagiri-hade-hade.... lalala" ...az lesz az!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.