Egy utazás állomásai

Ez a bejegyzés a három és fél napos visszautamról szól, amit -ha már autóval vagyok- városnézősre terveztem, ezért lett ilyen hosszú,és a szokásosnál összefüggéstelenebb tartalom annak köszönhető, hogy éjjel kettő és kettő között íródott Calais és Dover között a kompon, egy reggeli 3 órás és egy délutáni 5 órás folyamatos gyaloglással járó városnézés után, és azért kettő és kettő között, mert vissza kellett állítanom az órát ugye GMT-re (valójában GMT+1-re, mert nyár van). Na. Nem kell ide pont, megy ez egy mondatban.

1. állomás, Bécs:

Bécs nagyon kúl, minden sarkon egy akkora és olyan monumentális épülettel, mint a Műcsarnok. Nehezen lehetne eltitkolni, hogy egy óriás birodalom székhelye volt egykor. E mellett teljesen olasz a feeling: az emberek kávéznak a teraszokon, és vespákkal (újakkal és régiekkel egyaránt) járnak, van ízlésük, ennyi. Ugyanitt felfedeztem a Pumukliból az öreg mester műhelyét is: 

2. állomás, Graz:

Hát itt az ég világon semmi keresnivalóm nem vót, csak a hülyeségem vitt ide. Az történt, hogy Linz-be tartottam, és miután nyíl egyenes út vezet végig Doverig, csak pár várost kell megjegyezni, és mindig a következőt kell keresni a táblákon, ehhez tényleg nem kell GPS - mármint normális embereknek, akik meg tudják különböztetni a betűket egymástól. Mindegy, elmentem Grazba, ha már ott voltam városnéztem, és eltoltam az egész utat eggyel. Itt a kedvencem a sok modern dizájnépület volt, meg az udvari pék, aki 1580 óta beszállító.

3. a német szakasz: 

A német autópálya über alles nimbuszával egyszersmind le kell számolnunk. Ha nem 120 vagy 130-as korlátozás miatt megy a totyogás, akkor építkezés miatt megy szűkített két sávon 80-nal tízen km-eken át. Ha ezek közül véletlenül egyik sincs az adott szakaszon, akkor ömlik az eső, vagy dugó van, mondjuk 15 km hosszú. Nem értem én őket nagyon; a helyett, hogy dolgoznának egy üzletben, vakarnák a fejüket egy részvényárfolyam-görbe előtt ülve egy üvegépületben, vagy rajzolnának körzővel egy tervezőasztal fölé hajolva, ők vesznek egy nagyon jó autót, és az autópályán kocsikáznak valahonnan valahová. Az összes. A 700 km-es német szakaszon elég idegőrlő, be is tett a 100-as átlagomnak. Valójában az 1100 km-t Bécs és Leuven között összesen 13 óra alatt tettem meg így, igaz, volt benne egy óra alvás félúton a holtpont nevű, nem földrajzi helyen.Na meg egy stúder vagy hasonló nevű túrós süti, egy nagyon finom tejeskávéval...rám fért, a kép alapján, ugye.

Folytatás fönt... (?)

-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.