Barhopping

Nem volt ez igazából barhopping, inkább karaoke-hopping. Lenéztem az első helyre, ahol hirdettek ilyet, de nem volt mégsem, ezért mentem tovább. Előző este belenéztem egy angol filmbe, ami a XIX. század elején játszódik, elég élethűen (aztán azt meg honnan tudod?) ábrázolva a piacot, a kocsmát és úgy általában az akkor életet - nem egy életmód és szépségápolás stúdió reklámfilmje, na. Ezek után az első local pub közönsége ijesztő hasonlóságot mutatott a filmbélivel. Futószalagon érkeztek az óriás szörny hölgyek, egyébként patent haircut-tal, mintha ezzel rendbe is lenne téve a jó megjelenés. Ott volt még az egykarú fiatalember, akinek megvolt az összes foga ugyan, de valahogy mind a jobb oldalon. Aztán eljött a törpe is, aki magával hozta a fiát, aki pont úgy nézett ki, mint egy törpe gyermeke. Fele akkora volt, mint az  apja, azonos fejmérettel. A férfiak mind szerepelhetnének Guy Ritchie legújabb filmjében, a szövegük pont olyan, mint a bőröndből lopott cuccot áruló Stathamé volt a Két füstölgő puskacsőben (vagy a blöffben?). (bea = better, oi-oi=igen, nem, talán, vigyázzá öcsém!, stb). Félreértés ne essék, mindenki számomra egyenlő, és a fogyatékkal élő srácokat sem sajnálom (erre nyilván nincs is szükségük), vagy viszolygok tőlük; ha egyébként rendes emberek, akkor az nekem pont elég. Csak azt mondom, hogy a film után a valóság döbbenetes hasonlóságot mutatott, csak a ruhák nem stimmeltek, meg patkányok nem rohangáltak a padlón. Minden más a helyén volt.

Innen tehát átsétáltam a másik karaoke pubba, ahol a kapuban kicsit elbizonytalanodtam, mert a beengedő ember, aki vélhetően a kispárnája alatt tartja az Öltözzünk választékosan skinheadként Ez a Divat különszámot, kicsit zavarba ejtett azzal, hogy mindezen outfithez rózsaszín cowboy kalapot viselt, és jelezte, hogy ma gay est van náluk, de aztán azt is mondta, hogy ez csak vicc. Illett nevetnem.

Itt már sikerrel is jártam, kis létszám, gazdag választék (azaz megvan az a három szám, amit 10 éve éneklek ilyen alkalmakkor). A srácokkal beszédbe elegyedtem, egy kigyúrt emberrel egymást dicsértük folyton, milyen jó is volt az előadás (van barátnője!). Jól tetten értem egyébként őket, mert mást se hallok az angoloktól, mint hogy az amerikaiak milyen hülyék/arrogánsak/"voáá, nem szeretem őket", erre minden szám, amit énekeltek amerikai volt. Ezt számon is kértem rajtuk, és elismerték, hogy igen. (vagyis, hogy tényleg amcsi a szám, amit tolnak, tovább nem jutottunk). Izomtibor még egy qva jó country tánc paródiát is előadott az egyik szám alatt, vicces volt.

Hazafelé aztán benéztem a törökhöz(aki itt kurd) , aki nincs közel, és nem is ugyanaz mint otthon ezért ritkán eszem ott. De mégis, török kaja, döner kebab (a gyros is döner, amit mi eszünk otthon, nem gyros, mert eleve csak a bárány lehet gyros, illetve a pita is más, és a krumpli sincs benne - ezeket a létfontosságú dolgokat szeretem tisztázni) ha máshogy is csinálják, mégis valami hasonló. Olyan béna a szervírozás, hogy nem lehet megenni kézzel csak késsel-villával, ezért inkább elvitelre kértem. Hazafelé már annyira éhes voltam, hogy többször kinyitottam a dobozt, hogy nekilássak, de tényleg nem lehet evőeszköz nélkül, visszacsomagoltam mindig. Közben pipilni kellett, és amikor már nem bírtam, nem messze a lakástól egyébként, megálltam egy félreeső utcában, a csomagot feltettem egy kerítés tetejére, és puff! A kerítés nem egy vastag téglafal volt, aminek tűnt, hanem egy pengefal, kb. 2-3 centis. Az egész csomag átesett a túloldalra. Próbáltam átmászni, de reménytelen volt. Nagyon fájt. Törököt akarok enni!!!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.