Kivagyok

Az elmúlt egy hónapban azért nem írtam, mert az elmúlt egy hónapban egyfolytában írtam. Vagy számoltam, vagy olvastam, vagy csak kétségbeesetten próbáltam rájönni, mit kéne ide, hogy kéne azt, kell-e ezt, hogy fogom én azt...és közben pánikszerűen igyekeztem nem pánikba esni attól, hogy nem leszek meg. Miután le lehet adni késve is büntetőpontokért, minek izgulni...izgulni, hogy ne kéne, ezért jöttem, hogy ezt a szerencsétlen kutatást megcsináljam, és minden apró tartozékával, legalább minimális értelemmel megtöltve letegyem az asztalra szept. 16-án. Ma, a nélkül, hogy végül is megfojtottam volna a printeres nőt, amiért negyvenszer kezdett másba, mielőtt rákattintott volna a print ikonra a könyvkötő shopban, sikerült az óriás project. Ez még egy szorgalmas embert is megviselt volna. 82 oldal, mellékletekkel, kötve, két példányban, nyilatkozatokkal, huszonegynéhány táblázattal és ábrával, 4 oldalnyi töményen szedett hivatkozott irodalommal, 15-20 mellékelt fájllal több CD-n sikerült benyújtanom 24 órával határidő előtt. Ezért jöttem. Vagy jó részben ezért. Ha visszaadják, hogy nem erre gondoltunk, már nincs gond, a szörnyű kínok között, hogy megtudjam, mit és hogyan kell megírni ezen a szinten, sikerült fényt deríteni mindenre. Semmi gond, átírom, már nem félek. Már nem félelmetes idegen valami, nem sötét szörnyeteg a jövőből villantva két csíkszerű szempárt. Fenevad, de már tudjuk mit eszik. Ez most a határaimat súrolta, de smirglivel és alaposan. Fájt. Teher alatt nő a pálma - vigasztalom mindig magam, de azért nem teherhajó alatt. De: nem sírok, már csak azért sem mert nincs erőm érzelmekre. Nem szabadultam föl, nem esett még le. Jó volt látni ma az új diákokat, és nem bántam, hogy nem sétálok köztük, de ennyi. A várostól is búcsúzhatnék, mert vagyok én ennyire szentimentális, és holnap itt hagyom. De nem, nem volt nagyon érkezésem ácsorogni az épület előtt. 

A nővérem adott nekem egy füzetet 2000-ben, most került a kezembe, ahogy szórtam ki a cuccokat a költözés miatt. Megcímezte anno: közgáz, első évfolyam. Sokáig szégyelltem magam amiatt, hogy ahhoz nem volt kedvem vagy erőm. Most már nem kell. Megvan az a közgáz, akkor is, ha egyelőre nincs. Én a magam részéről ezt letudtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.