A suliról #1 - Business School

A képen a Business School. Az elsőn szoktam használni a gépek valamelyikét, így nem kell gépet vinnem magammal, minden elérhető ezekről is nagyjából, sőt, jó pár alkalmazás meg csak innen persze. Van egy jóval nagyobb terem is itt egy csomó géppel, de ott a lengő ajtó csapódásától idegbeteg leszek. Mivel az egész nyitott, így látjuk egymás képernyőit; látom, hogy a többség focit, vagy klipeket néz, ha épp nem a facebookon rosszalkodik, de hát mindenki azt csinál, amit akar tőlem. Amíg jut gép nekem is (jut) addig nem különösebben érdekel, de azért persze megvan a véleménye az embernek a másikról az alapján, mit néz (a hip-hop sztárnak öltözött fekete srácok például tuti amerikai fekete klipeket fognak nézni, ha rápillantasz a képernyőre, a nagydarab fehér gyerek kosárlabdát valami sportadón, a csajok ruhát vagy cipőt vadásznak az online-shopban) szóval sokan álmodoznak ahelyett, hogy tanulnának, ami huszonévesen érthető is. És persze sokan dolgoznak az iskolai feladataikon is nyilván. Én kemény vagyok, ellen tudok állni a kísértésnek, hogy csak úgy semmit tegyen a neten órákon át (kétszer is van egy héten két óra között komolyabb szünetem), igyekszem rávenni magam arra, hogy a tananyagot próbáljam a tudatom nagyon nehezen és csak résnyire széthúzható repedésén áttuszkolni, vagy: próbálok kicsit melózni. Így tettem tegnap is, a financial managementhez -amire vártam- nem volt erőm, valami értelmeset viszont illene csinálni, szóval megnyitottam az alkalmazásaimat, és beléptem a  munkahelyemre. Nagyon cool vagyok, ha el is kalandozom néha, és rá-rápillantok egy két arcra -nagyon esetleg más testrészre- akkor is: én nem  a hobbimmal foglalkozom a Business Schoolban, hanem dolgozom – business...nem? Bárki ránéz a monitoromra, nem kell pironkodnom. Király vagyok....
...hey Jasmin, mi a helyzet? Vége az órának?
- Ja, elég unalmas volt. Te mit csinálsz?
- Ja, csak melózom.
- ...mii? Melózol, peeersze...
- ?
...és akkor esett le, hogy mit láthat az, aki a képernyőmre néz, már ha látja épp a kopasz fejemtől. Bassszus, végig az álmodozók klubjában ültem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.