Kultúrák-népek-szokások #5  - Brunch

A kommunikációs és nyelvi óráim a város központjában vannak, a városháza mellett. (erről bővebben később) Péntekenként van egy bő óra szünetünk kommunikáció és kutatási módszerek(?) között, ezért mostanában nem magányosan ülök be egy kávéra, hanem Kim, a koreai srác -aki egyetlen támaszom az öregedéssel vívott szélmalomharcomban a maga 74’-es születési évével, a képen szemben látható- szokott elkapni, hogy közösen bandázzunk kicsit. A mai eseményhez csatlakozott még Jasmin, aki német, és halmazati büntetésként katona is otthon,  és kb. megőrül a francia és brit lakótársak folyamatos bulizása, rendetlensége és nemtörődömsége miatt (mondjuk pár hete kikapcsolták nálunk az összes közüzemi szolgáltatást, mert a brit gyerek elfelejtette befizetni a közös számlákat, szóval érthető), és az utóbbi időkben egyszerűen a franciák ajtaja elé teszi az összes mosatlant  és szemetet egy buli másnapján, apró, finom jelzésként. Velünk volt még restellem, de fogalmam sincs hogy hívják kínai társunk, akinek óriási érdeme, hogy érteni lehet, mit beszél. (nem úgy, mint másfél éve itt élő társát például, aki szintén jó arc, de ezt csak tippelem, mert szerintem még egy szót sem tudtam összerakni a szövegéből..ja, de egyet igen:

-          és tényleg van kocsid?

-          igen, van.

-          milyen?

-          káde.

-          Milyen?

-          Ká - de.

-          Hogy, kérem?

-          Kááá—ddeeee.

-          Aha!! Chrysler! That’s a good one..)

Szóval így négyesben ültünk be egy brunchra a White Swan-be, az opera mellett. (kávé: 0.49, ezt sokadszorra sem hittem el a pincérgyereknek). Az üzleti kommunikációs tréningünk alappillére, hogy a higanyként felfelé törő ázsiai kultúrákat igyekezzünk megismerni, illetve adaptálni az ott szokásos üzleti és társadalmi etikettet a sikeres párbeszéd érdekében. (jut eszembe, ma a kínai srác (Mr. Chrysler) kifújta az orrát egy zsepibe, ezt még számon kell kérnem rajta) A kis és nagytigrisek Ázsiában egyaránt híresek arról például, hogy nem nagyon mondanak határozott nemet vagy igent; óriási hangsúly van tehát a jól körülírt talán-on, amiből érteni kell, hogy az most igen, vagy nem. Őrület, de ez van. Mai beszélgetésünk végszavai a brunchon:

-          ..milyen a full english breakfast?

-          (kínai srác): ….hmm….hát úgy elmegy.

-          jaa, értem, nincs határozott igen, ok. De Kim, azért azt nem mondd, hogy otthon a két gyerek, amikor megkérdezik gyufával a kézben, hogy felgyújthatják-e a nappaliban a szőnyeget, akkor azt mondod, hogy „hát, gyerekek, ezt még átgondolom, most nem látom még, hogy ez valóban kivitelezhető ötlet-e, de mindenképp megfontolom, mint javaslatot”...??

-          (Kim,  a mutatóujját a az állára téve mély gondolkodást imitálva): ..taaalán nem.

Nabasszus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.