Suli:

Az alábbi képet fogom felhasználni, ha bárki kétségbe vonja, hogy végigszenvedtem a közgáz előadásokat, melyeknek a mai nappal vége. Ezért is ragaszkodott hozzá Kim, hogy Mr. Bibbyvel képet készítsünk, mert ki tudja, mikor látjuk őt újra, és mivel valamiért óriási elmének tartja, szeretett volna egy közös fotót. Ja meg azért is, mert szerinte megszólalásig hasonlít De Niro-ra, és én meg nem sütöttem el a poént, hogy ha sokáig kutakodunk Olaszországban, akkor biztos találunk valóban egyet akihez igen, így inkább ráhagytam. Viszont mivel én meg Mr. Bibbyre hasonlítok megszólalásig (igen, csak addig, mert brit) ezért kénytelen voltam szakállt növeszteni gyorsan, hogy lehessen látni, ki kicsoda végülis a képen. Az idétlen vigyorom meg nem azért van, mert a bajusz már nem tud hova nőni és a számat tolja lefelé, hanem mert a kép készítése közben nem tudtam, hogy hogy álljunk össze, és így a nagy hezitálás közben meg tudtam kérdezni Mr. Bibbytől, hogy megérinthetem-e:

- Can I touch you?

- Sure!! Please do so!!

...és ekkor karolt át minket, de én a vaku villanásakor még a párbeszéd feldolgozásán fáradoztam, annak minden kétes értelme átvillant az agyamon, na ezért a hülye vigyor.

Mr. Bibby egyébként végre kiértékelte az első dolgozatomat, úgyhogy megvan az első mark-om. Ha valakit érdekel hogy milyen lett, kérdezze meg e-mailben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.