Szarakodás

Háát. Igen. Ez megy most. Lakást keresek. Illetve abban egy szobát. Egy hónapja jöttem el Portsmouth-ból, és még mindig nincs meg. Geri azt mondja, nem látja a stratégiai vonalat. Én látom, csak épp az olyan cikk-cakkos, hogy a főbérlők, tulajdonosok nem lelkesednek érte. Az első két hétben az volt a cél, hogy két hét alatt találjak olyan szállást, ami a) olcsó b) a Geriékhez közel legyen, hogy ne legyek már magányos többé c) az állomáshoz közel legyen, hogy kényelmes legyen az ingázás Londonba d) elérhető legyen rövid távra, max. két-három hónapra, mert nem akarom elkötelezni magam melóhely nélkül többre e)ne zavarja őket, ha a nejem meglátogat egy hétre. Hát ilyet nem találtam. Nem a-e pontokat együtt, hanem egyenként sem. A Geriék városa elég kicsi ahhoz, hogy a meghirdetett helyeket hosszú távra adja ki a tulaj, így az egész borul. Miután a vége felé már pánikoltam rendesen, hogy nincs semmilyen hely, ahol a feleségem éves rendes angliai látogatását le tudjuk bonyolítani, elkezdtem egy hetes szállásokat is keresni. Így jutottam el a festői Bracknell-be, amiről nem tudtam semmit azon kívül, hogy a Geriékhez és a reptérhez még aránylag közel van, és hogy milyen az alakja térképen. Arra már a szabadságunk közben derült fény, hogy a város a szociális problémákkal küzdők fővárosa, minden történelmi örökség nélkül, egyetlen betonból készült belvárossal. Mindegy, volt autónk, és volt egy szobánk, melyet a kínai tulaj luxusként hirdetett, és ami a maga nemében az is, tekintve a kritikán aluli felhozatalt amit addig láttam. Egy szoba saját fürdőszobával..mi kell még? Hát, mondjuk egy félfamentes rajzlapnál vastagabb fal. Az jól jött volna. Így nem riadtunk volna fel minden hajnalban arra, hogy a szomszéd az összes apróját a zsebéből a padlóra ejti derékmagasságból (minden áldott reggel!!). De még egy hét, amikor nem keresek teljes intenzitással, illetve nyugodt vagyok, mert az új felállás szerint már nem kell sem igényes, sem dupla ágyas szállást keresnem, lehetek igénytelen a kedves bérbeadókkal szemben, új távlatok nyílnak. De nem, a gond még mindig a hosszú táv. Nincs kedvem fél évig rossz irányból ingázni, csak mert nem tudhattam előre, hogy a jövendő állásom a város másik végén lesz (ami mellesleg mondjuk Pest megye méretű, ugye). A vágyam most egy rövid távú bármilyen szállás, ahol van egy asztal, konnektorral és szélessávval, és ha lenne egy melóm, akkor mellé költöznék szívem szerint. Sem a több órás ingázás, sem a vele járó százezres nagyságrendű költség nem hiányzik. Ezen szarozom épp. A minap végre legalább egy pár vizitig eljutottam. Reading, nagyobb város, de nem London, nem túl közel az állomáshoz, de nem rossz ház, csak közepesen igénytelen, közepesen drágán. Az egyik szobában hatalmas terrárium egy anakondával. Reméljük nem felejti el a tulaj visszahelyezni a tetőt minden este etetés után. A másik szobában egy német úriember lakik. Ajtaján számzár, az ajtó felett egy fejre állított ötágú sátánista csillag. Nem merek gondolni rá, mit rejt a szobája. De három hónap a minimum itt is, egy hónap a felmondás. Holnap talán lesz egy nagyon olcsó, Gerihez közeli szállásom. Egy hónapra elérhető. Nem megoldás hosszú távon. Geri nem érti. Stratégiailag. Gerikém, taktika van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.