Oxford revisited

Ülök a vonaton Oxfordból vissza Pompey-ba (ez Portsmouth vicces neve), ahol mindig az az első gondolatom, mármint a vonaton, hogy csekkolni kéne, nem első osztályra szálltam-e véletlenül, mert gyanúsan igényes a környezet, de nem. Nézem a legtöbbször gyönyörű, izgalmas tájat, ami az angol filmekből ismerős, a Gergőtől szerzett Financial Times hétvégi magazinját olvasgatom, , mindezt egy keddi napon délelőtt 11-kor, 15 perccel az után, hogy megittunk Oxford szívében egy jó kávét egy trendi kávézó teraszán és azon gondolkozom, milyen szerencsés vagyok, hogy kedden 11-kor egy angol vonaton ülve egy barátomtól a lakhelyem felé tartok, az angol tájat nézegetem, és FT-t olvasgatok. A normál munkaidő szerinti laza kávézgatást és utazgatást persze lehetne akár szörnyű is megélni, munka nélkül, tervek és legalább minimális jövőkép hiányában nem élvezném egy percig sem. De úgy, hogy van munkám jelenleg, még ha csak átmeneti is, de vannak terveim a munkavállalást tekintve, van mit csinálnom, sőt rengeteg (értelmes) dolgom van, így kifejezetten élveztük ezt a délelőtti kávét Gergellyel, aki szintén pozitív, az iskolája végéhez közeledve és az új munkahelye címével a zsebében.

A kirándulás rövid volt egyébként most, mert nincs sok időm, volna mit csinálni, a fiúk holnap este érkeznek egy hosszú hétvégre, és a Gergőnek sem volt ideje semmire, sűrű az egy éves MBA kurzus programja. Amiért jöttem elsősorban, azt megkaptam: elvitt egy fél órás vezetési tréningre egy félreeső helyre, erre már rég vágytam. Még jól jöhet, ha majd megszerzem az áhított cabriót. Minden más csak extra volt, és a rövid időhöz képest egész színes volt a program. Jártam velük egyrészt egy kocsmaszínházban, ahol egy helyi színtársulat (mondjuk wannabe színészaspiránsok, gondolom pont ezer ilyen kis csoport van a városban) adott elő egy a ’Beugró’-hoz hasonló koncepciót, teljesen ad-hoc témákból dolgozva, nagyon közvetlenül, a közönséget bevonva. Látszott, hogy nem először csinálják, voltak tényleg ügyes megoldások, bár Sharmin (Gergő neje) óriási labdát dobott fel az első perc felénél azzal, hogy üvöltve szólt a telefonja fél percig, amíg elő tudta bogarászni; ebből azért reméltem volna minimum egy rövid jelenetet, de legalább egy bekészített csattanós poént, de a soron lévő speaker srác annyit tudott kérdezni, hogy fontos volt-e a hívás. Hát lehet, hogy ehhez képest csalódtam kellemesen, de egész élvezhető volt a dolog, persze az értés nem volt tökéletes részemről, de élvezhető szintig eljutottam. Egy asztalhoz sikerült leülnünk, sörök a kézben, kellemes volt, az egész helyből áradt a bohém diákhangulat ami legalábbis érdekes. Egy másik szituációs poénnál felmerült a visszafelé mondott szöveg hallatán, hogy csak magyarul lehet, annyira hülyén hangzik. Ezen mindenki jót derült, szóval ezek szerint ha angolnak akar tűnni bárki, akkor visszafelé kell gyorsan magyarul beszélni, már ha szükség van erre az álcára egyáltalán bármilyen helyzetben…valószínűleg ritkán, elismerem.

A többi kép az Oxford Union-ban készült, ez egy híres hallgatói közösség, tagsági alapon, jelenkori és ex-diákok klubja 150 éves múlttal, neves korábbi és jelen tagokkal, a falakon híres látogatókkal készült csoportképekkel. Funkciója nagyjából egy tanulókör, egy partytanya (pool teremmel és saját pubbal) és egy angol club keveréke. A tagság ténye és az ezzel járó ismertségi háló legalább olyan fontos (szerintem sokkal fontosabb) mint a helyszín, és az az nyújtotta szolgáltatások.

A hangulat itt is, mint a College-ek mindegyikében Harry Potter filmeket idéz, amivel nincs nehéz dolga (az idézéssel) mert itt forgatták a jelenetek egy részét. Múzeumi a hangulat, és óriási kontraszt ehhez képest meglátni egy kinyúlt melegítős diákot egy tanszobában ülve tanulni, én tweed öltönyös, térdnadrágos diákot vártam volna abba a sarokba flanel nyakkendővel és visszafogottan színes, gyapjú, norvégmintás mellénnyel. A mosdó is így maradt: ilyen, amikor a ’nosztalgia’ szaniter és csaptelep akkor került be a helyére, amikor az még a csúcstechnikát képviselte.

A pool szobában kiült bőrfotelek, a szakadt karfájú mellettem a balatoni házunkból már száműzve lett volna, de itt ezek szerint még belefér – és tényleg: látom én hogy szakadt, de semmi bajom vele, illik ide. Az egész épület azt sugallja, hogy ez, így ahogy van tökéletes, az már 150 éve, így van az óta is, szeretnénk így tartani, nem kell felújítás, átalakítás, ha csak nem elkerülhetetlen és valahogy az ember egyet tud ezzel érteni. Gergő szintén tag, így jutottam be én is. Jó így elveszni itt azért, nem feltétlen a járt turista-ösvényeket róni, hanem kicsit helyi szemmel körbenézni: például hazatekerni a folyóparton.

A további képek a Said Business Schoolban készültek, ez a Gergő közvetlen sulija, az egyetlen modern épület talán az Oxford University-n. Itt beleültem minden dizájn székbe, amit találtam, Gergely nem győzött kattintatni…

…következő állomás Basingstoke. Beugrott, hogy tegnap este belenéztem egy Jóbarátok részbe, ahol Bruce Willis-t kérdezik, hogy hogy mennek a dolgok, és ő azt válaszolja: „nem panaszkodhatom”. Hát, nagyjából velem is ez a helyzet. Nem mert annyira minden a helyén lenne, hanem mert állati izgalmas az, hogy látom nagyjából, hogy akár a helyén is lehet a jövőben. Az, hogy olyan helyen vagyok jelenleg, amit mindig kedveltem, hogy vannak kilátásaim a jövőre nézve, hogy nem frusztrál az, hogy ha ezek nem jönnek össze és máshogy alakul, az hogy a magánéletem nem üres végre annyi év után, és hogy még játék is fér az egészbe, mint az utazás vagy a kétüléses vászontetős, az mind-mind elégedettséggel tölt el. Nem a saját vállam veregetem, hanem a sorsét, meg a környezetemét, akik mindezt lehetővé teszik. Az én érdemem az egészben annyi, hogy veszem a fáradtságot és felismerem és értékelem mindezt. Nem panaszkodhatom…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.