Kultúrák-népek-szokások #2:

 

Ma international communication órán a szaúdi csoporttársam mellett ültem. Mivel elég sok "beszéljük meg társunkkal" feladat van, dumálnunk kell egy-egy probléma megoldásáról. Értelmes  a nő, azon kevesek egyike, aki aktívan részt vesz az órán, van véleménye, egész jól elvoltunk. A csajon persze kendő,a biztonság kedvéért kettő, az egyik télisapka vastagságú, de erről az ember már megfeledkezik egy idő után, azaz nem igazán foglalkozom vele, hogy milyen vallású is, csak dumálunk mindenről, persze nyilván normális keretek között. Az óra végén már azzal szórakozunk, hogy angolul íratom visszafelé, és így a nevek is előjönnek.  Ő leírja a sajátját, és kérdezi, hogy engem hogy is hívnak, erre én: Robert, hello, és a bemutatkozás fontos kellékeként kezet is nyújtok. Ő meg rámnéz, és mondja, hogy bocs, de ezt ők nem. Erre én: "húúú, basszus, hát persze, ti nem érintkeztek csak úgy minden ok nélkül, most már beugrott".. mondom, és azzal a lendülettel, mintegy vigasztalásképp, hogy teljesen megértem, abszolút tiszteletben tartom, és nincs ezzel semmi gond: végigsimítom a vállát.