1/3

Na kérem. BUÉK minden kedves olvasómnak, elkezdeném én is az újévet ezennel. Sárkánynyúllal rázós időszakon vagyunk túl, köszönöm neki, hogy segített átlendíteni a nehéz pillanatokon (nem kell aggódnom egyébként a kisállat miatt, a hangok a fejemben biztosítottak róla, hogy semmi gond nincs azzal, ha egy plüss(inkább orkán)állathoz beszélek, szóval ez rendben). Azért a nagy levegő-kifújás, mert túl vagyok az első féléven ami a számonkérést illeti. Nincs ugyan eredményem gyakorlatilag semmiről, de hát én írtam őket, szóval van elképzelésem róla, hogy mit akartak hallani és persze arról is hogy azt írtam-e (szerintem nagyjából igen). Volt itt minden: hogyan tárgyaljunk Japánban sikerrel, vagy a nemzetközi kereskedelem hatása a fejlődő országok gazdaságára, de például Bank of England is egy egész dolgozat erejéig. 10 különböző számonkérés. 7 házi dolgozat, 2 írásbeli, 1 szóbeli vizsga. Nagyjából. 8000 szó. (meg még amit belemondtam a kamerába a szóbelin...ja, szóbeli. Feladat: beszélgess egy adott problémáról egy random választott társaddal (mindenki kínai társat kapott valahogy) 10 percig, vesszük kamerával és majd kiértékeljük. A felvétel előtt nem tudtam nem ellőni, ahogy ott zakóban ülök egy kamerával szemben, papírjaimat rendezgetve egy másik ilyennel, mint én mellettem, hogy "és most sporthíreink következnek".) Vissza az írásokhoz: eléggé be voltam sokkolva az irdatlan mennyiségű feladattól előre, úgy kb. december elejétől, leginkább azért, mert fogalmam nem volt, mit fogok írni, hogyan, miről... ezek nagy része ugyanis szintén a feladat része, még azt is ki kell találni, hogy milyen úton indulj el a megoldáshoz, aztán feltúrni az adott terület irodalmát, aztán mindezt beleágyazni az adott témába és nem utolsósorban minden szót, minden hangot forrásmegjelöléssel ellátni. Tehát amikor olvastam a könyveket, amiket talán tudok majd használni, talán nem, azonnal írtam ki az oldalszámot, másoltam mellé a címeket, szerzőket, mert különben kereshetem még egyszer, ha tényleg használom az adott gondolatot. Na persze az egyszerű megoldás az lenne, ha az ember nem idézgetne senkitől, hanem leírná a saját véleményét az adott témáról. Csakhogy: az a világon senkit nem érdekel. Más szóval: ugye, nem gondolja komolyan kedves szerző (ez vagyok én) hogy egy percet is áldozunk az életünkből egy olyan iromány elolvasására, melynek forrása ismeretlen?? (oopss, ti most pont ezt csináljátok) Vagy legyen önnek neve a tudományos szakmában, vagy ha nincs, akkor azt, hogy "Afrikában éheznek sokan" legyen kedves ne az emlékeire, vagy a saját élményeire hagyatkozva lejegyezni, mert azzal nem megyünk semmire, azt nem tudjuk készpénznek venni, hiszen lehet, hogy ön csak blöfföl; legyen kedves ezért leírni, hogy ki szerint, mely szervezet adatai alapján, mihez, kihez képest, mióta, hányan, mely országban éheznek. Hát nagyjából így megy, szerintem teljesen jogosan egyébként. Szóval e miatt elég munka- és időigényes dolog ez, óriási mázlim van a kötetlen munkaidőmmel, ez a nappali tempó nem is mehet máshogy. Na és mindezt persze egy eléggé kötött formában kell megírni, ami külön művészet, hogy mitől lesz értelmes egy anyanyelvű olvasó számára egy esszé. Szóval érdemes követni egy jó kis itinert, folyton összekötő szavakat használni (ugye, Lindy, mindig ezzel traktáltál a nyelvvizsgám előtt) mert szegény angolajkú nem tudja már, hogy miről volt szó három leütéssel korábban, ha nem csatolsz vissza...mindegy, ez egy idő után inkább segítség mint teher, mert könnyebb egy forma után dolgozni, mint csak úgy szárnyalni. Segít megtartani a lényegnél a vezérfonalat (ez az egy levegővel leírt bejegyzés remek példa arra, hogy hogy nem írunk esszét).

Szóval mindezek miatt elkezdtem decemberben megírni a rövidebb dolgozatokat, és így valahogy eljutottam január első hetére addig, hogy kitaláltam és meg is valósítottam az összes feladványt. (Végezz egy kutatást egy tetszőleges modellt használva a környezet és a gazdasági növekedés között megfigyelt összefüggés alátámasztására vagy cáfolatára, például… Nem könnyebb, ha nem konkrét a feladat, elhihetitek.) Ezért egy hete esett le először, hogy nagyon közel vagyok a sikerhez, azaz: a szemeszter teljesítéséhez. Két írásbeli vizsgám volt hátra, csütörtökön és pénteken, egy pénzügyi management, nagyon erős, egy közgáz, erős. Mindkettő szerintem legalább egy éves téma, ha nem kettő igazán, szóval így fél évbe zsúfolva gyilkos volt, de: cserébe -ha valaki figyelte a hangsúlyokat, hogy mi  lényeges az anyagban- akkor lehetett sejteni, hogy mit fog erőltetni a kérdéssorban a tanerő. Nagyjából ezekre fókuszáltam én is, és be is jött aránylag. Így azon kaptam magam péntek estére, hogy megvan minden, leadtam határidő előtt a dolgozatokat, megírtam korrektül mindent, szóbelin jó voltam (az meg is van már: 73%) szóval ennyi. Megvan szerintem. Egy harmad, ahogy a címben is utaltam erre. Nagyjából erről szólt az elmúlt egy hónapom, még akkor is, amikor a Gerinél voltam Oxfordban. Nem voltam relaxált, ezt tanúsíthatja ő maga, egyszer majdnem meg is haraptam.

Tegnap tévét néztem este, nagyon különös, újszerű élmény volt egy hónap után. A képeken az őrült (de van benne rendszer) térképem az alapvető tudásanyaggal, illetve aki mindig eszembe jutott erről: Dirk Gently a holisztikus detektív, nyomozás közben.

Köszönet-nyilvánításokat medvebőr jelleggel az eredményhirdetésig elnapolnám...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.