52/2 - Pubkultúra

Számomra kétféle pub létezik, meg közte az összes többi átmenet. Az egyik a sarki pub, a helyi, ahová a környező utcákból járnak be, ami nem jelent túl nagy vonzáskörzetet, mert minden második sarkon van egy ilyen. Nappal (mondjuk este hatig-hétig) egy sörre ül be a megfáradt munkás, sokszor egyedül és végiglapozza az újságot - a focihírektől a focihírekig. Este kisebb csoportok is kialakulnak, hétvégén pedig karaoke - élő band - quiz, ki mivel próbálkozik. Ez adja vissza a klasszikus brit pub hangulatot, ami egykor vagy kis falvakban ma is meghatározó lehet(ett). Ide inni, és szocializálódni jön az ember, max. egy csipszet dob be. Ha találkozik ismerőssel, akkor mehet egy darts, vagy billiárd. Kaptam már el élő zenés estét ilyen helyen és tényleg hangulatos volt, dumáltam egy-két fazonnal egy-egy szót. Ittam egy borzalmas házi cidert a pincéből felpumpálós sör(cider)csapból. Ezekben még tetten érhető a pubkultúra, de erős leszállóágban van az ügy, mert az árakat kénytelenek folyton emelni, így 2,50-3 font (800-1000 Ft) körül van egy pint (0,57 l) ami a nyolcvanas években még 30 penny volt. Az éles szemű polgár meg kiszúrja, hogy a bótban ennek a harmada ugyanez, úgyhogy szépen átszoktak az emberek az otthoni piálásra. Nemrég olvastam, hogy az elmúlt pár évben 13.000 pub zárt be országszerte. Kb. 60.000 még így is maradt mára, de folyamatosan csökken a számuk nyilván. A berendezés szinte mindig klasszikus, beköltöznék bármelyikbe. Nagyjából a harmincadiknál hagytam abba a fotózást, mert nem láttam értelmét - ennyi erővel a stoptáblákat is fotózhattam volna, annyi van belőlük; mind csodaszép, tényleg.

A másik típus: a belváros nagyobb méretű pubjai. A kialakításban, a kínálatban, már ami az italokat illeti, vagy berendezésben ugyanaz, mint az előző. Talán kevesebb féle cider, ale és lager van, de van választék itt is. A különbség annyi, hogy ezeknek nincs saját törzsközönsége, így az atmoszféra is más, illetve, hogy melegkonyhája van. A nagyobb méretű puboknak ez az egyetlen értelmes válasza a fogyó vendégkör problémára. Szépen haladnak a korral,  és átmennek gyorsétterembe. Ezek pont úgy funkcionálnak, mint egy McDodó. A külalak egy gyönyörű pub, de gyorskaját lehet rendelni a személyzettől, és kisgyermekes családok babakocsijait, meg a diákok táskáit kell kerülgetnie a nyugdíjasoknak a klótyóra menet. Hétvégén az esti órákban aztán villany le, fények és zene be, és szórakozóhely lesz ezekből. Ilyenekben étkezünk mi is a koreai egérmészárossal ha úgy jön ki a lépés két óra között. Van vagy 6-8 ezekből is a városháza környékén.

A kettő közti átmenet a kisebb, lokális jellegű pub igényes melegkonyhával, tehát tényleges a la carte kínálattal. Ezt javaslom ha valaki szeretné gyorsan felélni a nyaralásra szánt keretet. Igényes esti kikapcsolódás lehet, és a nyüzsgő pubfíling is visszaköszön az ilyen helyeken.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.