Ez is Anglia: A vidéki kocsma

Az egyik törzshelyem, igaz, nem inni járok ide, ahogy egy rendes kocsmába illene, hanem enni. De kocsma, mert pub, és vidéki, mert egy 200.000-es városban van, az meg kicsinek számít itt, amúgy is Southsea, ahol én lakom és mozgok, tényleg kisvárosi hangulat. Ez itt mindjárt a legfontosabb részlet, a toálett előtti aula. Bármely magyar vasútállomáson lehetne, ugyebár. Oszlop? Nem semmi.

A padlószőnyeget mindenhol erőltetik, gondolom ettől lesz számukra nagyon elegáns. Nekem megtenné vastag százéves hajópadlóval is, de csak ezért nem fogom a managert hívatni. Ez csak egy egyszerű, funkcionális nyílászáró, persze csak záró, nem nyíló. Egy kis természetes fény is kell egy kocsmába, ettől az még kocsma marad. 

 Itt költjük el szerény ebédünket Kim barátommal keddenként Business Communication előtt. Kedden déltől hatig lazacsteak jacket potato-val, és párolt zöldséggel, plusz egy ital csak 5 font. Mindenkinek ajánlom. Akárcsak a bal szélen látható tükör keretét, és a könyvespolcot, amit lehagytam valamiért a képről. Poénkodom itt a kocsma témával, pedig tényleg betölt ilyen funkciót is: dél körül már ott ül pár biztos vendég kötelezően szomorú szemekkel, egy sör fölött görnyedve és bár tuti angolok, valahogy megkaparintották az Ez a Divat bkv alkalmazottak formaruházatáról szóló 1983-as különszámát, mert tökéletesen hozzák a stílusjegyeket, színösszeállításban, laza, alternatív elgondolással a gombok és gomblyukak sorba-kapcsolásáról. Zacskó minden esetben van a csuklón vagy a széken közel a tulajhoz, ezekben valószínű nagy értékű tárgyakat hord. Nem néztem meg tüzetesen egyszer sem, de talán még a Corvin felirat is stimmel a zacsin.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.